Lovagolni, de mivel? Az elején még segítséget kapsz a ló felszereléséhez, de egy pár alkalom után már egyedül kell mennie! "Kapcsold ide ezt és fúzd be oda azt!" Itt megtudod mi az ez és mi az az!

A nyereg és részei:

Amit tudni kell, a hevedert kell a ló hónaljánál átvezetni, majd a felrántószíjon lévő lyukakba kapcsolni. A szíjakat a nyeregszárny alatt találod! A kengyelt még az elején az oktató állítja, de ha már leszel olyan szinten, akár a földről, akár a lóról tudod beállítani magadnak! A kengyelben a lábujjaid az eget nézik, a sarkad kényelmesen engeded le. A kis szárny védi a belsőcombod a kengyelszíj csatljától. Az ülés legmélyebb részébe kell ülnöd, minden alkalommal, amikor lépsz, amikor ügetsz és persze vágta közben is!  A combtámaszt annyira kell tartanod a térdeddel, hogy ha odatennénk egy papírzsebkendőt, nem eshet ki onnan! A nyereg alá izzasztót, vagy nyeregalátétet teszünk, ki hogy hívja. Nem engedi felsérteni a ló bőrét, amit a nyereg okozna.

A kantár és részei:

A kantár össze van rakva úgy, ahogy azt kell! A felszerelés technikája gyakorlatban sajátítható el! Amit viszont tudni illik, az az hogy Neked az orrszíjat, valamint a torokszíjat kell becsatolni, a többi úgy jó, ahogy van! Kezdetben szintén kapsz segítséget, viszont később már Neked kell tudni a kisebbeknek megtanítani, mit és hogyan kell! A képen látsz orrszíjat, a tanya lovain viszont erre nincs szükség, de jó ha tudod hogy van ilyen is!

Martingál:

A kisorrszíjjal ellentétben, a martingállal találkozhatsz a farm lovak némelyikén. Ez a felszerelés abban segíti a lovast, hogy a ló ne ránthassa fel a fejét lovaglás közben, illetve a nyereg ne csússzon hátra.

Veiroter:

Ezzel szintén nem találkzhattok a mi lovainkon, de nem árt ha tudod, hogy van ilyen is! A veiroter segítségével könnyebb összeszedni a lovat. Egy mesterségesen létrehozott keretbe kényszerítjük vele a lovat, melynek hatására ellazul. Azonban a klasszikus lovaglási stílus elutasít minden ilyen segédszár használatát. Lényeg, hogy tapasztalatlan lovas kezében csak árt, tapasztalt lovasnak szükségtelen, azonban megvan az a helyzet is, amikor hasznát lehet venni.

Ínvédő:

Az ínvédőre azon lovaknak van szüksége, akiknek patkó van a lábukon. A patkó legtöbször vasból készül és ha véletlen úgy lép a ló, hogy belelép a saját lábába, komolyan fel tudja azt sérteni. Ezt elkerülendő, használnak a lovasok ínvédőket. Amikor jobb az idő, kinti füves pályákra érdemes mind a négy lábára megpatkolni a lovat, télre elég az első kettőt. Akárhogy számolunk, a lovaknak négy lába van. Ha mind vasalva van, mind a négyet kell védeni. 

Pataharang:

Az ínvédőn kívül, hogy a pata többi részét is védjük, amit az ínvédő nem fed le, ott a pataharang. Harang alakja miatt kapta ezt a nevet.